A jávai lövőhal (Toxotes jaculator) teste oldalról lapított, hasa ívelt, háta egyenes, szája felső állású, mely felszínközeli életmódra utal. Teste ezüstösen csillogó fekete keresztsávokkal, melyek nem érik el a hasvonalat.

A lövés művészete

A lövést magát igen gondos előkészület előzi meg. A hal, igen fejlett látásának köszönhetően, felkeresi táplálékát. A vízszint alatt közvetlenül felveszi jellegzetesen ferde körülbelül 45°-os testtartását, ezután "lő". Szája kiválóan alkalmas erre a táplálékszerzési módra. Szájpadlása barázdás felszínű, nyelve erőteljes és tövi részen húsos megvastagodás van, míg hegye elvékonyodott, ostorszerű. A csőszerű szájban nyomást hoz létre, melynek eredménye ez a rovarok számára félelmetes fegyver. Kényessége nem elsősorban a víz minőségével van kapcsolatban, sokkal inkább a táplálékot illetően. Lehet táplálni a jól ismert élő eleségekkel , de hetente legalább kétszer rovartáplálékra van szüksége. A nemeket megkülönböztetni szinte lehetetlen feladat.

Tartás

Nem igazán való társas akváriumba, inkább egyedül kis 6-8 fős csapatba tartsuk. Azért fontos, hogy csapatban és ne párban tartsuk őket, mert fajtársaival veszekedni szokott. Azzal, hogy nem párban tartjuk őket a csipkelődés megoszlik. Nagyméretű legalább 100 literes lapos medencét igényel, melyet szőlőtőkékkel és gyökerekkel rendezünk be.

A szűrés és a szellőztetés legyen nagymértékű, mert kedvelik az oxigéndús és áramló vizet. A víz legyen meleg 25°C körüli. Medencéjükbe 10 literenként tegyünk egy teáskanál nem jódos konyhasót, ugyanis ezen halak sós és édesvizekben is előfordulnak. Más különösebb igényük nincs.